A darab Ibsen Nóra című színművének és Lewis Carroll Alice Csodaországban című meseregényének párhuzamos felhasználásával készült.

Alízként élni egy kolbászalapú, békéscsabai Disneylandben – ez lenne a Nórák sorsa? Nóra kinőtte a babaházat, nem fér bele, ahogy Alíz sem a Fehér Nyúl házába. Keze, lába kilóg ajtón és ablakon. Talán, ha össze tudná hajtani magát, mint egy távcsövet… ha azon át venné szemügyre a múltját …

Eltelt egy év és már megint karácsony van… Nóra elhagyta a férjét, a gyerekeit és egyedül él abból, amit keres a békéscsabai, kolbászalapú Disneylandben. Szívesen lenne pénztáros vagy jegyszedő, mert azok olyan rendes foglalkozások, de neki Alízt kell alakítania, elvált asszony és háromgyerekes anya létére. Kész röhej…

A titokban nassoló Nóra pont úgy változtatja a méretét, mint a falánk Alíz, mert felnőttként is mindig bele kellett férnie egy gyerek szerepébe. Az idő állt a babaházban, ahogy áll Csodaországban is. A teadélután mindkét helyen örökké tart, csak egy hellyel mindig odébb ülünk. Valamivel agyonütjük az időt, s ezt életnek nevezzük.

A magára utalt Nóra, csak úgy, mint Alíz, kénytelen önmagával megvitatni a dolgokat. Egyfajta gyászmunkát végez. Na de hol tart benne?

A darab, Nóra egy napját mutatja be, Csodaországban…